Nehéz szavakat találnom mindazokra az érzésekre, amelyek bennem kavarognak. Természetesen a vezérfonal mentén, "hol élhet boldogan az ember, vagyis a magyar?" 20 éve "jöttünk össze" Tündivel Temesváron. Lassan 19 éve élünk Magyarországon, ahol új életet kezdtünk, igaz itt kezdtünk el előszőr dolgozni. Minden pozitív irányt vett: család, munka, közösség. Családunk gyarapodó létszámát a ház bővítésével és az autó méretével is követni kellett, ami örökség híján itt és akkor sajnos csak hitelből volt lehetséges. A magas Forint kamatok miatt mi is svájci frank alapú hitelt vettünk fel. Legalább nem főtt a fejünk azon, hogy hová fektessük a pénzünket :-). Aztán eljött 2008, építőipari, pénzügyi majd általános gazdasági világválság. Mindez "szakértő" és "hiteles", a demokratikus "többség támogatását élvező" magyar kormányyal. Az építőipari kereskedelmi cég, ahol dolgoztam, jelentős amerikai piacai miatt bajba került, és a magyar leányvállalatot felszámolták. A hitelünk Forint értéke meg a történelmi mélypontokat naponta döntögető Forint árfolyamok miatt villámgyorsan a házunk vélt piaci értéke fölé nőtt. Se állás (megélhetési forrás) se "vagyon". Úgy érzem magam, mint 19 éve, amikor két hátizsákban hoztunk Magyarországra mindent, amink volt. Ami megmarad, az 6,5 gyönyörű gyermek, de a jövőjük egyelőre a miénkkel együtt átláthatatlan ködbe burkolódzik. Hiába minden tanulás, tapasztalat, ma egyáltalán nem uralom a helyzetünket, és ennél rosszabb érzést seniknek sem kívánok. Biztos számtalan "hibát" követtünk el az évek alatt, legalábbis ma innen úgy tűnhet. De annyira nem lehetünk bűnösök, hogy ezt érdemeltük volna. Persze hol van az a világ, ahol az érdemek szerint történnek a dolgok. Egy repülőjegyre még telik, csak az a kérdés, hogy mi legyen a célállomás...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok! Esetleg ha picit nagyobb betűkkel lehetne?! ;)
VálaszTörlésSziasztok:) Hát elég lehangoló bejegyzésre sikeredett, de persze annak hogy idáig süllyedtetek nem Ti vagytok az okai. Rossz időben - rossz helyen, mondja a közmondás, de ki tud okos lenni, hogy mikor mi a jó döntés az életben. Teljes mértékben reális ötletnek tűnik a "repülőjegy" megoldás, a kérdés az, hogy fel vagytok-e készülve erre valóban? Ezt bizonyára ezerszer átgondoltátok. Én csak üdvözölni tudlak Benneteket a kivándorolni szándékozók táborában, sok sikert, kitartást kívánok. Valóban a betűméreten állíts kicsit, mert csak nagyítóval olvasható a bejegyzésed.
VálaszTörlésMinden jót Neketek, a "TRÓPUS" jó döntés lehet célállomás terén. Bye : E
:) Látom még a betűméreten nem állítottatok :)
VálaszTörlésRemélem jó döntést hoztok :) és ne feledjétek "AZ ERŐ VELETEK VAN!"
üdv : Szilvi
Sziasztok,
VálaszTörlésszerintem JÓ döntést hoztatok. Vagyis nem ti hoztátok, hanem ez az ország vitt titeket erre a döntésre.
Érdekes, hiszen mi is 20 éve becsületesen dolgozunk , sőt három éve még vállalkozásba is fogtunk... de ezt itt nem lehet. Becsületesen ? És dolgozni ? Lassan itt ÉLNI nem lehet.
Fura volna, ha ennyi rosszat tevő ember volna.
Mi is döntöttünk : Melbourne. Az idén tavasszal megnéztük, megszerettük. Már nincs vesztenivalónk. Amink maradt, azzal ÚJ életet próbálunk kezdeni.
Lányunkat várjuk, aki jövő azaz 2010 nyarán leérettségizik - ő is - már ő is látja, hogy ITT nincs jövője.
Higgyétek el - nem könnyű döntés - nem egyszerű, csak annak hangzik. Sok barátot hagyunk itt és a családot.
Nem szabad irigykedni, minden Embernek csak 1 azaz egy Élete van. Azt hogy élje úgy, ahogy szeretné.
Sajnos, mi sem tudjuk azóta átadni azt ; amit Ausztráliában láttunk, kaptunk - ott az lehetsz , aki vagy --- s ha ügyes vagy, sok örömöt és sikert kapsz. Nem lopva, nem csalva - becsületes Élettel és munkával.
Sok sikert !
Találkozunk hamarosan.
Üdv:
Anett
Sikerült végre... átállítani a betűméretet :-). Elnézést a hosszan tartó művelet miatt.
VálaszTörlés