2010. február 26., péntek

Úgy érzem ideje bemutatnom a gyermekeinket :-). A kép még 2009 Karácsonykor készült (ha ez nem derülne ki a díszletből :)). Az arány 4:3 a lányok javára. Korban csökkenő sorrendben: Mátyás, Vanda, Zsófia, Sarolta, Dalma, Merse Márk és Józsua Salamon.
Magyarország választásra készül. És változásra. Talán. Vannak, akik reménykednek. Mások ígérnek. Olyanok is, akik soha nem tartották be korábbi ígéreteiket. És vannak akik hisznek. Olyanoknak is, akik arra méltatlanok. Sokan szeretnénk változást. Normálisabb életet, körülményeket. Becsületesebb országot. Kérdés, hogy van-e aki ezt valóra is tudja váltani. Vannak akik a nyugdíjasok és szegények szavazataival szeretnének választást nyerni. Ők azokról nem szólnak, akik mindennapi megélhetésükért (és az említett két csoport és persze a politikusok eltartásáért is) maguk küzdenek, viszik az ország terheit a vállukon, fizetik az adókat. A jelek szerint ez utóbbi csoportnak csak a terhek maradnak, melyek egyre csak nőnek. Ez nem igazságos. Igazságos például az lenne, hogy az emberek szavazata olyan súllyal számítana, amennyi adót befizettek. Memento Mátyás Király.

2010. január 30., szombat

Túlélés

Az idő nem múlik érdemtelenül, de alapvetően ezek a hónapok a túlélésről szólnak. Szeptemberben gazdagodtunk egy új jövevénnyel, Momóval. Soselátott nagy súllyal érkezett, össze is kellett vágni érte Tündi hasát, de megérte. Csodálatos emberke. Sajnos csak ritkán vet minket erre a sors, de azért néha jelentkezni fogunk: még élünk, és nem adjuk fel :).

2009. március 15., vasárnap

Élethelyzet-jelentés

Nehéz szavakat találnom mindazokra az érzésekre, amelyek bennem kavarognak. Természetesen a vezérfonal mentén, "hol élhet boldogan az ember, vagyis a magyar?" 20 éve "jöttünk össze" Tündivel Temesváron. Lassan 19 éve élünk Magyarországon, ahol új életet kezdtünk, igaz itt kezdtünk el előszőr dolgozni. Minden pozitív irányt vett: család, munka, közösség. Családunk gyarapodó létszámát a ház bővítésével és az autó méretével is követni kellett, ami örökség híján itt és akkor sajnos csak hitelből volt lehetséges. A magas Forint kamatok miatt mi is svájci frank alapú hitelt vettünk fel. Legalább nem főtt a fejünk azon, hogy hová fektessük a pénzünket :-). Aztán eljött 2008, építőipari, pénzügyi majd általános gazdasági világválság. Mindez "szakértő" és "hiteles", a demokratikus "többség támogatását élvező" magyar kormányyal. Az építőipari kereskedelmi cég, ahol dolgoztam, jelentős amerikai piacai miatt bajba került, és a magyar leányvállalatot felszámolták. A hitelünk Forint értéke meg a történelmi mélypontokat naponta döntögető Forint árfolyamok miatt villámgyorsan a házunk vélt piaci értéke fölé nőtt. Se állás (megélhetési forrás) se "vagyon". Úgy érzem magam, mint 19 éve, amikor két hátizsákban hoztunk Magyarországra mindent, amink volt. Ami megmarad, az 6,5 gyönyörű gyermek, de a jövőjük egyelőre a miénkkel együtt átláthatatlan ködbe burkolódzik. Hiába minden tanulás, tapasztalat, ma egyáltalán nem uralom a helyzetünket, és ennél rosszabb érzést seniknek sem kívánok. Biztos számtalan "hibát" követtünk el az évek alatt, legalábbis ma innen úgy tűnhet. De annyira nem lehetünk bűnösök, hogy ezt érdemeltük volna. Persze hol van az a világ, ahol az érdemek szerint történnek a dolgok. Egy repülőjegyre még telik, csak az a kérdés, hogy mi legyen a célállomás...