Élethelyzet-jelentés

Nehéz szavakat találnom mindazokra az érzésekre, amelyek bennem kavarognak. Természetesen a vezérfonal mentén, "hol élhet boldogan az ember, vagyis a magyar?" 20 éve "jöttünk össze" Tündivel Temesváron. Lassan 19 éve élünk Magyarországon, ahol új életet kezdtünk, igaz itt kezdtünk el előszőr dolgozni. Minden pozitív irányt vett: család, munka, közösség. Családunk gyarapodó létszámát a ház bővítésével és az autó méretével is követni kellett, ami örökség híján itt és akkor sajnos csak hitelből volt lehetséges. A magas Forint kamatok miatt mi is svájci frank alapú hitelt vettünk fel. Legalább nem főtt a fejünk azon, hogy hová fektessük a pénzünket :-). Aztán eljött 2008, építőipari, pénzügyi majd általános gazdasági világválság. Mindez "szakértő" és "hiteles", a demokratikus "többség támogatását élvező" magyar kormányyal. Az építőipari kereskedelmi cég, ahol dolgoztam, jelentős amerikai piacai miatt bajba került, és a magyar leányvállalatot felszámolták. A hitelünk Forint értéke meg a történelmi mélypontokat naponta döntögető Forint árfolyamok miatt villámgyorsan a házunk vélt piaci értéke fölé nőtt. Se állás (megélhetési forrás) se "vagyon". Úgy érzem magam, mint 19 éve, amikor két hátizsákban hoztunk Magyarországra mindent, amink volt. Ami megmarad, az 6,5 gyönyörű gyermek, de a jövőjük egyelőre a miénkkel együtt átláthatatlan ködbe burkolódzik. Hiába minden tanulás, tapasztalat, ma egyáltalán nem uralom a helyzetünket, és ennél rosszabb érzést seniknek sem kívánok. Biztos számtalan "hibát" követtünk el az évek alatt, legalábbis ma innen úgy tűnhet. De annyira nem lehetünk bűnösök, hogy ezt érdemeltük volna. Persze hol van az a világ, ahol az érdemek szerint történnek a dolgok. Egy repülőjegyre még telik, csak az a kérdés, hogy mi legyen a célállomás...