Úgy érzem ideje bemutatnom a gyermekeinket :-). A kép még 2009 Karácsonykor készült (ha ez nem derülne ki a díszletből :)). Az arány 4:3 a lányok javára. Korban csökkenő sorrendben: Mátyás, Vanda, Zsófia, Sarolta, Dalma, Merse Márk és Józsua Salamon.

Magyarország választásra készül. És változásra. Talán. Vannak, akik reménykednek. Mások ígérnek. Olyanok is, akik soha nem tartották be korábbi ígéreteiket. És vannak akik hisznek. Olyanoknak is, akik arra méltatlanok. Sokan szeretnénk változást. Normálisabb életet, körülményeket. Becsületesebb országot. Kérdés, hogy van-e aki ezt valóra is tudja váltani. Vannak akik a nyugdíjasok és szegények szavazataival szeretnének választást nyerni. Ők azokról nem szólnak, akik mindennapi megélhetésükért (és az említett két csoport és persze a politikusok eltartásáért is) maguk küzdenek, viszik az ország terheit a vállukon, fizetik az adókat. A jelek szerint ez utóbbi csoportnak csak a terhek maradnak, melyek egyre csak nőnek. Ez nem igazságos. Igazságos például az lenne, hogy az emberek szavazata olyan súllyal számítana, amennyi adót befizettek. Memento Mátyás Király.

Túlélés

Az idő nem múlik érdemtelenül, de alapvetően ezek a hónapok a túlélésről szólnak. Szeptemberben gazdagodtunk egy új jövevénnyel, Momóval. Soselátott nagy súllyal érkezett, össze is kellett vágni érte Tündi hasát, de megérte. Csodálatos emberke. Sajnos csak ritkán vet minket erre a sors, de azért néha jelentkezni fogunk: még élünk, és nem adjuk fel :).